*Joxemi
>Én
(Ez egy afféle "párbeszéd-vers")
*Szép istennő! mondd, miért jöttél
Ily kései órán hozzám?
Imám végre meghallgattatott,
Vagy elkerül a boldogság?
>Drága kedvesem! nagy gond volt velem,
Mély, s fájdalmas magány nyomta lelkem.
Hiányt éreztem gyönge kis szívemben,
Enyhítésre számítottam melletted.
*Szerénységem visszatartott,
S végül másnak adtad szíved.
Most mit enyhíthetnék rajta,
Mit használ, ha itt vagy velem?
>Fáj a szívem, amiért mással vagyok,
De boldogságért már imát nem adhatok.
Azt hittem Ő lesz az igazi az életben,
De már tudom, neked kéne lenned mellettem!
*Bánod tetted! Bánod, hogy nem vártál!
E bánattal mit kezdhet a szívem?
S lelkem, mely még mindig érted ég,
Türelmetlenséged miatt szenved!
>Bánom, igen! Bánom már, hogy így lett!
De immár bánatommal régóta együtt élek.
Muszáj tűrni az érzést, mi belül emészt,
Félek, egyszer még megöl ez az egész!
*Boldogságod már nem adhatom meg,
Keresd annál, ki miatt elmentél!
Késő bánat! az majd életben tart,
Ki miatt oly könnyen elfeledtél!
>Ne tedd ezt velem, ó, egyetlen szerelmem,
Ki miatt megannyi éjjen át szenvedtem!
Érzésem irántad nem volt eddig tiszta!
Adj egy esélyt kérlek, ne utasíts vissza!…
*Nem én utasítom el fájó szívedet,
Te tagadtad meg a boldogságot!
Vérző lelkem tépi minden kimondott szó,
Mit kívánsz tőlem, nem adhatom meg neked.
>Miért? Miért nem adhatod meg, mit szeretnék?
Tudom, későn jöttem rá, de rájöttem, ez nem elég?
Tudom, nem kellett volna elutasítanom téged.
Megbántam. Csak egy utolsó esélyt kérek…
*Te sem adtál, amikor én kértem…
Szívem mélyén mindig ettől féltem;
Válaszúton áll most gyenge szívem,
„Boldoggá tegyem, vagy összetörjem?”
>Tégy boldoggá vagy törj össze végleg!
Az egyik éltet, a másik halálba vezet.
Értsd meg, Édes, szívből szeretlek téged,
Elveszíteni nem akarlak, maradj mellettem!
*Hinni akarok neked, de nem tudok,
Túl mély a seb, már túl mély, bármily régi.
Értsd meg, kérlek, hisz így a legjobb nekünk,
Meg kell tanulnunk egymás nélkül élni.
>De nélküled élni én nem tudok!
Ha veled vagyok, boldog vagyok!
Hiányod azonban fekélyt kelt szívemen,
Ami fájdalmas, azt viszont nem bírom, Kedvesem!
*Keltett volna akkor, mikor elfeledtél!
Keltett volna akkor, mikor mást szerettél!
Nem tudom már hinni, hogy velem boldog vagy,
Hiszen fájó szívem papírként eldobtad!
>…Tiszteletben tartom a döntésed,
Bajaimmal többet nem kereslek.
Elvonulok lassan vérző szívemmel,
Elbúcsúzom tőled: ég veled Szerelmem…
2 hozzászólás
Brávó, Írótársak!
Jól sikerült ez az élet-halál közti, boldogságért esedező szív utolsó lehetőségért könyörgő kérése. ( párbeszéde )
Szabad vers szerű, jó, de lesz még jobb is.
Gratulálok mindkettőtöknek, Inda.
Azt hiszem, írótársam nevében is egyaránt megköszönhetem a pozitív hozzászólást. Köszönjük, hogy elolvasta.