A világ megremeg, összedőlnek a
házak és tövestül szállnak el a fák
Már nem fogadok szót magamnak sem és
nem követem a Szeretet parancsát
Átfolyja szívem a kétségek árja
s rések nyílnak egy tükör felszínén
belenézek és magam helyett most egy
Fényes zöld szempár néz könnyesen felém
Szárnyakat növesztenék láncok helyett,
mik röpítenek boldogságom felé
hát nyíljon fel szemünk s bízzak magamban:
a választás joga mindig az enyém!
2 hozzászólás
Nem akarom, hogy még egyszer ezt érezd!
Már elmondtam a véleményem a versről ugyis, de azért írok. Sosem szeretném ha valami baj lenne Veled! Mindig mond el ha valami bánt.
A tükrös rész megint megragadott, és ahogy olvastam könnyes lett a zöld szempár. De kérlek, bizz magadban, bizz Magunkban és ne hallgass másra, csak saját szívedre, a fele úgyis az enyém:)
Szeretlek!
Hercegnőd
Kedves Gedi!
Már azért is megérdemled, hogy gratuláljak, mert hajnali háromkor ilyen verset tudtál írni. Jó lett szerintem nagyon.
Ági