Gyűlölöm most már nem csak a napot,
Hanem a szellőt is, mely neked susog.
Az esőcseppet is, ha hozzád ér
Távol vagy tőlem, már nagyon rég!.
Most már tudom kedves, sosem voltál velem,
Két karod engem sosem úgy ölelt.
Szemed sugara, most is csak rá nevet,
Sosem voltam kedves szívedhez közel.
Ha képes vagy eldobni egy perc alatt,
Meg sem hallgatva, a hívó szavam
Üvöltök hangosan ahogy csak bírok
Hiányzol kedves; – de ezt úgysem hallod…
2 hozzászólás
Jaj Kedves!
Igazán szép mindkét vers!
Vígasztald a barátodat,
A látszat különben is csalhat…
És tudod a gyűlölet, megmérgezi a szívet…
Helyette a szeretet, megmozgathat hegyeket…
Na, most összeírtam jópár közhelyet,
De én is így gondolom, mit tegyek…:)
Kedves Dóra 😀
hát a szerelmet és a gyűlöletet, igazad van nagyon vékony mezsgye választja el