Piros alma, ragyogó,
harapj bele, csudajó!
Harsan, roppan, úgy eszed,
máskor mindig ezt veszed.
A cseresznye szép piros,
megkóstolni nem tilos.
Füledre ha felteszed,
mosolyog a két szemed.
Kék a szilva, sötétkék,
Te szemed meg, mint az ég.
Egyél sokat belőle,
talán kékebb lesz tőle.
Korán megérett a meggy,
Abból nem lesz elég egy.
Kosaradat rakd hamar,
siess, mert még elszalad!
Ősszel érik a szőlő,
édes íze megnyerő.
Ne sajnáld, csak csipegesd!
Nincsen ennél remekebb.
Házában él a dió.
Tudod abban mi a jó?
Beletesszük kalácsba,
nincs szükségünk tanácsra.
Itt a körte magában,
egyedül van, nem párban,
arra vár, hogy őt válaszd.
Lábad azért ne fáraszd!
Ott vannak mind a tálba,
nem futnak el, megvárnak.
Bármelyiket kóstolod,
attól lesznek boldogok.
8 hozzászólás
Szia Judit! 🙂
Megállapítottam, hogy szépen simulsz a gyerekversekhez. Nagyon jól áll neked!
Örömmel olvastam, tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon köszönöm!
Sokra tartom a véleményedet.
Szeretettel, Judit
Ez igen!
Újra az igazi oldaladat olvashatjuk!
Visszarepültem a gyermekkorba!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Igazán örülök, hogy sikerült felidéznem Benned a gyermeket.
Szeretettel üdvözöllek, judit
Kedves Judit!
Aranyos versikédhez gratulálok. Egy sorban fordítanék a szórenden, ha nem veszed kotnyelességnek. Hamar rakd a kosarad… így írnám. Bár… azt is kijelented, hogy " nincs szükségünk tanácsra"… de csak nem veszed zokon? :)))
Kedves Irénke!
Teljes mértékben igazad van, úgy lenne helyesebb.
Köszönöm, Judit
Juditka, ez is nagyon aranyos. Mestere vagy Te ennek a műfajnak.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali4
Nagyon örülök, hogy tetszett!
Szeretettel, Judit