ebbe a világba
tíz után beletapadnak a sínek.
az a vonatok utáni csend,
neonfény, vasútállomás.
mintha szöknék…
félig világított utcák magánya,
a villanyoszlopok, kapuk és kertek.
az október vége minden fűcsomóban.
mintha szöknék…
ott vagy a valószínűtlen formák
és árnyékok mögött;
hajszolsz,
minden szögletes,
mintha készakarva lenne így…
házak, sarkok,
a padok hideg éle,
és az egyre idegenebb járda.
minden eltitkol téged,
bújtat és rejteget,
és kijelent,
hogy nagyon,
nagyon hiányozz.
2 hozzászólás
Jó! Nekem kifejezetten tetszett képi megoldásaival, szépn épített hangulatával, lecsendesedésével.
aLéb
Minden szó és érzés a helyén van, muszáj elolvasnom újra meg újra.