(Ladányi Mihály: Sanszon c. verse nyomán)
Ha majd megszületek:
lesz két mancsom, és leszek neked;
s lesz apa, ki Téged akar megint,
igen, megint akar veled…
Igen, talán ha majd megszületek,
s a kistesómmal láttok játszani szépen,
a körték és a ‘kötőút között,
igen, – s én persze el-eltévedek –
Nos, hát az már mégis furcsa lenne,
ha idebenn végezném, egyedül,
s nem lenne két mancsom, s én sem neked,
se kistesóm, se Ő veled…
Hja, persze! Súgna össze minden baj fia,
na, persze, súgna össze minden bandita,
hát, persze, súgna össze minden hangika,
így tenne mind, súgdosnák, hát igen.
Valamit tenni kell már, úgy, talán,
mielőtt ideér a Kis Kanál,
óh, szörnyű bandita, óh, minden baj fia,
valamit tenni kell itt, hát igen.