Csak most ordíthat igazán,
az igazi Sikoly véres,
a szembesülés hajnalán
ölésre leszel majd képes.
Még nem zárod el magadba
a holtaknak mély illatát,
még nem hiszed, hogy karodban
sír koporsóm és a halál.
Te fogsz eltemetni, érzem,
s érzed, szeretni fáj nagyon,
ha a pillanat lesz vétkem,
te leszel áldott gyilkosom.
10 hozzászólás
Szia Andika!
Mély szenvedély, kitörni kész indulat szövi át versedet. Az utolsó két sor nagyon tetszik.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen Rozália! 🙂 Örülök, hogy olvasod a verseim.
Egyetértek Rozáliával. Az utolsó két sor nagyon viszi a verset. Főleg az áldott gyilkos paradoxon.
Tetszett! Gratu!
Csak azt ismételhetném, amit Rozália és Davey írt, úgyhogy nem teszem, csupán azt állapítom meg, hogy mélységesen szép vers. Gratula: Colhicum
Kedves Andika!
Gyönyörűek a rímek, és a tartalom… lenyűgöz mindig, ahogyan képes vagy ennyire megindítóan írni…
Igazán gratulálok: A.
Kedves Andika, nagyon jok benne a rímek.
gratulálok!
Ismételnem kell korábbi önmagam: nagyon jó! 🙂
Andika!
Nagyon tetszik a versed..nagyon szép…és annyira fájó,hogy vannak ilyen érzések is..megtaláltam magam benne….
Szia!
Nagyon jó amit írsz, a két utolsó sor a legütősebb. Tetszett.
Maristi
Szia,
Az utolsó versszak nagyon tetszik (z egész) de az utsó kimondottan! Grat, köszi az élményt! 😉