2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Ha leszáll az est

    MillaliBy 36 hozzászólás1399 megtekintés

    Már lépdel az est a város felett,
    fekete felhők figyelik útját,
    s a lengén lebegő fényár helyett
    ránk teríti majd sötétlő búját.

    Csillan a szikra az utcák kövén,
    és még játszik az árny a világgal,
    de zárul lassan az éji födém,
    kormosra karmolt, kéjelgő vággyal.

    Álmosan ásít egy parkbéli pad,
    vén vadgerlepár gubbaszt a fáján,
    sok-százezer sóhaj most elapad,
    a szív-szerelmek gyalult Mekkáján.

    Halálra gázolt aszfaltok hátán
    autók viszik a gondjaikat,
    s a párás szemű szélvédők kábán
    könnyezik ki karcos álmaikat.

    Siető léptek verik a járdát,
    sok sürgető láb most hazavonul,
    szobájuk fénye nyújtja a fáklyát,
    addig, amíg végleg bealkonyul.

    Majd leszáll az est a város felett,
    hogy még akkor is féljük hatalmát,
    de a rettegő rém-árnyak helyett
    mi már járjuk a fény örök táncát.

    Share.

    36 hozzászólás

    3. pirospipacs on

      Valóban ilyen, annyira megfogtad, Millali.
      Mindvégig nyugalmat érzetem, és nem tudott kizökkenteni belőle még az utolsó versszak második, harmadik sora sem (pedig féltem, hogy ott átfordul, de nem ) mert a végén visszahoztad. Nagyon jó a ritmusa, a képeid szinte (már természetes, hogy) fantasztikusak. Azt hiszem az estékről csak is ilyeneket szabadna írni, akkor mindig nyugodtan aludnánk el, mert ebben a versben minden fájdalom elcsendesül…
      Ölellek.
      pipacs 🙂

      • Millali on

        Kedves pipacs!

        Jó érzés, hogy nem okoztam csalódást a versemmel. Örülök,hogy ilyen véleménnyel vagy. Csak remélni mertem, hogy olvasáskor mások is átérzik azt, amit én éreztem a vers írásakor.
        Köszönöm szépen. Nagyon örültem a hozzászólásodnak.

        Szeretettel:
        Millali

      • Millali on

        Szia dreamer!

        A szomorúság és a vidámság egy érzésből fakad, hajszálvékony a választóvonal, sokszor csak a hangulatunkon múlik, hogy melyik bújik elő belőlünk. Ha akármilyen érzést csalt elő belőled a versem, már érdemes volt leírni.
        Köszönöm a véleményed.

        Szeretettel üdvözöllek:
        Millali

    11. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Millali! 🙂
      Hűha! A tartalmat nagyon eltaláltad, futkos a hátamon a hideg, mert elég mélyről jön, mélyre is ás, bennem is.
      Néhány helyen elakadtam. A harmadik sor végén nem kellene vessző.
      A negyedik szakaszban a névelőket ki lehetne váltani, mert halmozottan túl sok. Zárásközel a "majd-majd" túl sűrűn fordul elő, ez csökkenti a vers értékét. Az utolsó előtti sor végére nem kéne vessző. Amiket megjegyeztem, az nem csak nyelvtani sugallat, a gördülékenység miatt is jobb lenne. Piciny hibák ezek, a vers csodálatos. Örömmel olvastam, jólesett. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Millali on

        Szia Kankalin!

        Nagyon örültem a hozzászólásodnak. Kellenek az elfogulatlan, jó-szándékú kritikák. Nem az első eset, hogy terelgeted a botladozó versírásom. Minden megjegyzéseddel, tanácsoddal egyetértek.Már javítottam is a verset, és ahogy végzek a hozzászólásokkal, ki is cserélem a javított verzióra. Köszönöm, hogy jut rám időd és energiád, sokat jelent nekem segítséged.

        Szeretettel:
        Millali

    13. Dobrosi Andrea on

      Kedves Millali!

      Bárcsak ne lennének ragrímek a versedben. mert csudás, képies. Tulajdonképp elviseli, csak nekem nem jönnek be igazán. Úgy érzem, a versszakok első két sora mindig erősebb, mint a folytatás, de karakteres lett az egész, egy szép ívű, igazi esti műremek.

      Üdv,
      A.

      • Millali on

        Kedves Andrea!

        Tudom, hogy Te nem rajongsz a ragrímekért. Különösebb vágyódást én sem érzek irántuk, de ha előfordulnak a verseimben azért még nem dőlök bele a kardomba. Úgy gondolom, ha a mondanivaló kompenzálni tudja, akkor nem sértek semmilyen versírói szabályt. Nálam ezek a gondolatok sokszor nagyon gyorsan jönnek, szinte ösztönösen. Az ösztön pedig ritkán mérlegel. Ha a ragrímek ellenére is tetszik a versem, az engem nagy örömmel tölt el. Örülök, hogy észrevetted a verssorok közötti különbséget, bár ez is ösztönösen jött, utólag én "az egyszer fent, egyszer lent" hangulatával magyaráztam meg magamnak.
        Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.

        Üdv:
        Millali

      • Millali on

        Kedves Ida!

        Te vagy az első aki megemlíti az átvitt értelmet is. Kíváncsi voltam ki lesz az, aki ezt szóba hozza majd. Nagyon boldoggá tettél, hogy észrevetted. Már-már kezdtem elhinni, hogy észrevehetetlen az amit még mondani szerettem volna.
        Köszönöm szépen a hozzászólásodat.

        Szeretettel:
        Millali

    16. Deák Éva on

      Kedves Millali! Kár, hogy nem este olvasom versed, mert még nagyobb hatással lenne rám. Minden sor mély értékkel bír. Annyira szép és találó szóképeket alkalmaztál, ritmusos versedhez. A fény-árny szavakkal domborodik ki a mondanivalód remek megfogalmazással. Te még a sötétedést is képes vagy világosan megírni. Mindig jó itt elidőzni Nálad. Szeretettel Éva

      • Millali on

        Kedves Éva!

        Köszönöm kedves szavaidat, körbeölelt és cirógatott mint a nyár-esti, bársonyos lelkű szél, melynek jótékony hatását nem csak bőrünkön, de a lelkünkben is érezzük.
        Jólesett, hogy itt jártál.

        Szeretettel:
        Millali

    Leave A Reply