Ha emlékezne homok szélvihar előttre,
lábnyomok rajzát restaurálná kvarcain,
ha tudná eső, mit mosott el a lőre,
arcokat mint fedett egykor puha baldachin,
s tán a hókupac, ha fent lenne a Fészbukon,
bejelölné Ámort, mint ismerősét,
aranyat szitálhatna rám mindmáig Yukon,
de a résen elszivárog előlem bőség,
nem ringat édes vizű, lágy hullámkaréja,
csak tócsa ér, tükrét felhőkön át vonszolom,
elragad csábos ősidő, miként a héja.
Ha tudtam volna… fordítva ülsz fehér lovon…
15 hozzászólás
Mintha egy absztrakt képet látnék magam előtt, tetszenek is azok. A versedet sem tudom konkretizálni, azt érzem, hogy káosz van, ami egy kibogozhatatlan látomás.
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Nemcsak káosz van itt, hanem rend is. Az élet rendje.
Köszönöm szavaid és persze a csillagokat is. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Átjöttek a sorok, de meg kell vallanom, nem volt elég egy olvasás. Már a múltkor szemet szúrt, hogy erős, vasveretes verseid vannak, nem egyszerű kifejezésmóddal. Mintha lelakatolnád a műveidet egyfajta biztonsági gyerekzárral, a kulcs hollétéről pedig csak homályos utalást teszel. Viszont aki rálel a kulcsra, nagy ajándékot kap az írásaid által.
Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ez a biztonsági gyerekzár jó. Örülök, hogy Neked sikerült feltörni azt. Persze igyekszem egszerűbben is, de nem akarom hogy túl közhelyesre sikerüljön, meg a rímek is "elvihetik" a verset, ha túl egyszerűek vagy épp erőltetettek. Hogy ez itt milyen, nem tudom.
Az egyszerűség kedvéért megpróbálkoztam a gyerekverssel is. Ott nem használhatok ugye gyerekzárat. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andi!
Ehhez a vershez kódfejtő kell. A fehér lovas sor a legjobb belőle. 🙂
Ági
Kedves Ági!
Jöhet a kódfejtó, várom. 🙂
A lovas részre külön figyelek.
Üdv,
A.
Nem ér rá:) Én szeretek " el lenni" az ilyen versekkel. Kissé cinikus:)
Már szórakoztat. Eszembe jutott mit írtak nekem régen. Az egyszerű vers a jó vers.
Nem fogadtam meg. Te sem:)
Szia
Kedves Ági!
A jó vers úgy gondolom relatív. Tetszett nekem egszerű is, meg átvittet is tudtam értékelni. Szerintem az a lényeg, hogy megmozgassa az ember fantáziáját. Találgasson csak, dolgozzon. 🙂
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nagyon szép verset komponáltál, pontosan, ahogyan az elő van írva. Bemutatkozásodban úgy fejezted ki magad, hogy mint "lelkes amatőr" – igazán nem vallasz szégyent, mivel tehetségesen írod verseidet. Örömmel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm megtisztelő szavaid, sokat nézel ki belőlem. 🙂
Lelkes amatőr? Ez tőlem lenne? Nohát? Milyen igazam van! Jobbat nem is írhattam volna. 🙂
üdv,
A.
Bizony gyakran ébredünk rá, hogy ami köröttünk volt, az nem éppen a kritálytisztán csillogó víz, s olykor meg kell fordulnunk, hogy rádöbbenjünk, rossz irányba haladtunk. Versed telve van csalódással, felismeréssel, s a végén nagyot üt a megállapítás. Nagyon mély vers, jól látható képekkel. Mesteriek az ellentétek is. Elismerésem, kedves Andrea! 🙂
pipacs
Kedves pipacs!
A csalódásról regélni, utólag, könnyű. Persze átélni nem felemelő. A vers szomorú lett természetesen, Te remélem, nem váltál azzá. 🙂
Látogatásodnak kifejezetten örülök, és köszönöm.
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Azért is tetszenek a verseid, mert a sorok között is életre kelsz. 🙂
Ez itt történelmi múlt és maga a sivár jelen. Az ósdi, meg a vagány "most" ölelkezése. Azt hiszem, nem pozitív véleményt osztottál meg velünk, viszont a magam véleménye teljesen az.
Amúgy elgondolkodtam… ha tudtam volna, akkor is előre néz az a királyfi a fehér lovon. 🙂
Nagyon tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az élet is rákényszerít arra, hogy olvass a sorok között. Szeretem ezt a formát, s ezt Nálad is megtalálom. Köszönöm, hogy olvastál, így én is kaptam valami potzitívumot. 😉
Üdv,
A.
:))) Nem véletlenül írtam pont neked a "sorok köztöket". :)))