Félhomályban fekszem
és hallgatom a madarakat.
Őket értem,
hiszen ismerik a gondolatokat.
Ismerik egymást
már egy halk mozdulatból.
Tudnak egyet s mást,
a másik világából.
Bárcsak én is madár lennék
A végtelenbe szárnyalnék
Nem törődnék semmivel
Csak a boldog élettel
Akkor mindenki értene
De nem lenne értelme
Hiszen nem lennék önmagam
Csak egy vánszorgó hajlam
Így viszont sokan nem értenek
És lehet, hogy elvérzek
Megfojtanak a merész gondolatok
És talán belehalok
6 hozzászólás
Ne akarj más lenni , mint ami vagy. A mit a madár tud, azt nem biztos, hogy te nem! Te is tudsz repülni, akár álmodba, akár segítséggel. Ám egy dolgot a madár nem tud fogni, átkarolni a szerettedet.
Amúgy szép a vers.
Egyetértek Titusszal. Álmodozni jó, de ne hagyd, hogy az életed rovására menjen.
Köszönöm a véleményeket. Nem fogok megváltozni. Csak elkapott a gondolat:D.
Nem értek egyett az előttem szólóval, hisz épp ez a jó hogy a képzelet elrepít! mikor ihletet ad!
és hagyd hogy ez a hangulat megragadjon, mint itt!!
“csak egy vánszorgó hajlam”- ez nagyon jó!!!!!! Tetszik a vers, de inkább megértünk,és ne legyél madár:-))))
Kedves Michelangelo!
Korod ellenére, nagyon sokat foglalkoztat a hálálélmény!
És remekül közvetíted. ez nagyon elgondolkodtató.
Pedig alapjában biztos vidám legény vagy. Ezt a hozzászólásaidból gondolom.
MIért gondolod, hogy nem értenek meg?
Hisz a verseid nagyon is érthetőek!
Üdv Marica