Egy gondolat sincs fejedben,
Csak csend és megnyugvás,
Arcodra mosoly ül ki,
Szemed üvegesen tekint rá.
Szíved hevesebben dobban,
Bentről kiszakadni vágy,
Egy gyenge érintéstől a hideg ráz.
Ajkad hangtalan,
Erre szó sincs már,
Pislogsz egyet ez a valóság;
Valaki más ölel át.
Szorul a torok, levegőért kiált,
Úrrá lesz rajta egy hideg borzongás.
Száz gondolat benned cikkáz,
A felét sem érted, semmit már,
Közelebb húzod, nézed az arcát,
Szemében nem őt, teljesen mást látsz.
Tisztul a kép, egyértelmű már,
Ha már egyszer szerettél igazán,
Ő minden egyes szívdobbanásodnál,
Újra és újra visszatalál hozzád;
Ha más ölel át.