Várlak a fényben, várlak az éjben,
várlak a földön, a fellegeken,
a tegnapelőttben, a mában, a mostban,
a holnaputáni reggeleken.
kővé dermedve várlak a szélben,
várlak a bimbózó almavirágban,
várlak, hisz Te vagy, akire vártam.
Várlak egy nyári izzadságcseppben,
amit egy hűs kéz lágyan elken…
Várlak a hulló falevélben,
ködben, őszben, dologban s tétlen.
Várlak a fázós téli lábban,
mit melegíteni annyira vágytam,
várlak egy csésze forró teában,
várlak, hát persze! a jó puha ágyban.
Várlak, de tudd! Minden perc számít!
Várlak a nászban, a temetésben,
várlak akár a végtelenségig,
várlak ha eljössz, s akkor ha mégsem…
7 hozzászólás
Kedves GYömbér!
Csoda szép sorok!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor, köszönöm!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Várlak végtelen türelemmel.Ez csak eszembe jutott.Tetszik ez a versed.
üdv:Ági
Kedves Ági!
Valóban szól a vers valamiféle végtelen türelemről.
Szerinted van ilyen? 🙂
Örültem, hogy erre jártál.
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Ez a feltétel nélküliség…
Versed csodaszép! 🙂
Kedves Dóra!
Igen, talán valami olyasmi! 🙂
Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv: Gyömbér
Ez az örökös várakozás. Valamira mindig várunk, ha hideg van, melegre, ha tavasz van, a télre, soha nem jó nekünk, amit maga a pillanat ad, hanem folyton elégedetlenek vagyunk, s mindig valami másra várunk. Nekem ez jött át a versedből, Gyömbér, még akkor is, ha nem ezt akartad mondani. Igazán sokatmondó, szép vers.
Szeretettel!
Ida