Ha megtalálom

Sokszor átlépem az időhatárt
Előre, hátra, fel, le, tán végtelenbe,
s nem tudom még merre,
csak megyek, keresve

azt ami talán nincs is,
és nem is létezett,
vagy mindenki félretett,
és a felmorzsolta az idő.

Lehet, hogy a semmit kutatom,
vagy a mindent oly nagyon.

Ígérem: ha mégis megtalálom, elhozom.
Elhozom a mindet, neked felhalmozom
és semmivé válik a kín megint.

Hajt bennem az erő, meglepően int,
és csak megyek az időben előre hátra,
folyvást egy új mindenre vágyva.