Ha rám szakad az ég

Most szakadt rám az ég igazán
körbe fon karmos ostora
sebet ejt és úgy fáj szinte éget
úgy szorít, hogy nem enged el soha

Minden átkát ebben az évben
úgy rakta rám mint nehéz követ
nekem vérből fűzött kalárist
másnak adta az igaz gyöngyöket.

Csak sarat taposok
és belém issza magát
keservesen siratom ezt az évemet
mint kupec siratja a döglött lovát.

A tavasz rabláncra fűzött
s romlani kezdett a hús a maszk alatt
érthetetlenül megállt az élet
véres ököllel vertük a falat.

Mellkasomba a szív kése mart
fájt a levegő ahogy bennem átszaladt
némán üvöltöttem átkot az égre
az ősi imakönyv akkor végleg elszakadt.

Az ősz is átok csupán
avarral takarja a nyitott sebeket
vézna fák paravánja mögött
mint ócska ripacs rajtam nevetett.