Ha szárnyad lenne
tudnál repülni?
Szeretnél Földet érni,
ha veled szürke pernye szállna
valótlan rózsaágra?
Vonzana remények varázsa
valódi rózsaágra,
ha eleven szépet szülne az ágra
a felkelő nap,
festetlen kelyhekben kinyílna
gyönyörű szomorúsága?
Földön a látszat fellázad.
Szárnyad ha összetörne,
a szél hűsen borogatna,
mint a selyem, válladra omolna,
mintha szárnyad volna.
Útszélén árva jel,
fenn akadsz szárnyak nélkül is
azon a kereszten.
S a Föld templomában
becsapnak előtted
minden ajtót, ablakot.
Lanyhán sötétedik,
többnyire éjszaka van.
6 hozzászólás
Drága Ica!
Szépséges versedből nekem az jött át, hogy mindegy, szárnyakkal, vagy szárny nélkül, küzdelem az élet. Tetszett nagyon.
Szeretettel
Ida
Köszönöm neked drága Idám, hogy mindig megtalálod a verseimben a lényeget.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Ismét egy szép gondolataiddal tele verssel ajándékoztál meg. Egyetlen sorodnál többször megálltam, próbálom értelmezni, de valahogy az kiüt a többitől: "festetlen kelyhekben kinyílna gyönyörű szomorúsága?" – hogy lehet gyönyörű a szomorúság. Biztosan találnál egy odaillőbbet. Ettől függetlenül élvezettel olvastam, még ha a vége, a sötét éjszaka nekem valami kellemetlenségre utal, akkor is. Szeretném, ha elmondanád, mire utaltál.
Szeretettel olvastam a versed: Kata
Drága Katám!
Eléggé szürreális képeket választottam a gondolataim megfogalmazásához.
Az eleven szép és a szomorúság ha kinyílna, akkor talán szebb lehetne az élet és gyönyörűbb.
Lehet, hogy neked van igazad. Az érthetőség kedvéért gondolkodom rajta.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet.
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Gyönyörű és nagyon igaz gondolat…
Tényleg tudnék repülni?
Elgondolkoztató versed ismét nagyon tetszett.
Szeretettel ölellek: Zsu
Drága Zsu!
A gondolat szárnyán biztosan!
Köszönöm, hogy itt voltál.
Öleléssel: Ica