Ha szeretnéd

Bűnöket kergetnék őszi lombhullással
bűnhődnék égető, nap perzselte lázban.
Koldulnék szemedből két csillogó könnyet
viharos éjszakán csöndes, számadással.

Szavaddal kergetnék lenge nyári szellőt,
vagy harmatos virág illatán tekergőt.
Minden fájdalomtól óva féltenélek
feljajdulnék hangosan érted szenvedőn.

Ha szeretnéd, fodrozó felhőkön járnék
lennék neked tolvajfényeken rőt árnyék,
vagy gyanakvás az eltékozolt időben:
érted én végtelen öröklétté válnék.

Koravén korodnak édes titka lennék
forró teád mellé édes titkot tennék.
Tenger habjainak féktelen zúgásán
léha szelek hangján, gondjaiddal kelnék.

Lopakodó szélben, bűnös éjszakában,
megenyhülne szíved, karom rabságában.
Bánatod szállhatna föl a magas égig,
álmodó ifjúként hinnél a csodákban.

Ha szeretnéd, lennének boldog nappalok
az égen örökké ragyogó csillagok,
szerelem parazsa lennék a szívedben,
s ha szeretnéd- míg élsz, melletted maradok.