Ha köd lepi be a tájat
és körbeér ujjaim között a legújabb felhő
egy tócsába lépünk bele, nem múlik az idő
csak körbe-körbe járjuk, mint gyerekek
az ugróiskolában egyensúlyozzuk a testet
a lélek körül.
Ha már belepte a köd a tájat
én otthon maradok és figyelek
hogyan nem múlik el az idő
hogyan csorog ránk a nyálkás november
és gyertyalángok között ringatom
az idő spirális alakját
Ha megmarad a táj és a köd
tükröt állítok tér és idő közé
szétválasztom, mint tojást szokás
tekinteteket számolok és rajzolok
– az éjjelek szürkén mozdulatlanok –
magukat oldják az egyenletek
keresztrejtvényt fejt mindenki magában
csak egyre nem tudják a választ már
ki a köd, és ki a táj
https://www.facebook.com/azenholdfenyszonatam