vers a magunkfajtáról
Mi naponta százszor halunk meg ugyan,
s ereinket tépi az ösztönbe mart végzet,
sámliról nézve, zsírpapírból esszük,
a velünk játszadozó őrült mindenséget.
Furcsa apróságok lesznek bennünk naggyá,
mint a dinnyehéj, ha bárhol leülünk,
s tehervonatok félelmes zörgése,
zenénk lesz, és mindig ott zakatol velünk.
Bennünk már kihaltak a mesék, s az álmok,
csak ritkán emel fölénk templomot egy óda,
s ha bukott angyaltól kapunk kölcsön szárnyat,
elszállunk végzetünk váltani valóra.
Mi naponta százszor halunk meg ugyan,
de a múlt szirénei velünk játszanak,
s ezer éves titkok sejtelmes árnyai
a tobzódó létben, csak nekünk látszanak.
12 hozzászólás
úgy vélem a cím sem módban-, sem személyben nem egyezik meg a versben foglaltakkal.
az első sor sem tartozhat a vershez, szerintem jobb lett volna megjegyzésként hozzátenni, de valószínű csak eligazítás, miheztartásképpen került a vers elejére.
tulajdonképpen segítségemre is volt, ezért nem a " játszanak-látszanak" kissé avítt rímpárt emelném ki, hanem a harmadik versszak első sorát, és örömmel tölt el. 🙂
a magunkfajtákból ugyanis- akik többek között a versben is utalt József Attilát is szellemi elődeinek, példaképeinek tekintik- sosem halnak ki az álmok, a mesék. 🙂 költészetemmel is ezt szeretném bizonyítani
Alain Camp
Nos, tisztelt Kempelen!
Önnek természetesen jogában áll úgy értelmezni az itt olvasottakat, ahogyan akarja,
és a költészetével is azt bizonyít amit csak akar, egy biztos, én nem fogok az Ön versei
alatt megmagyarázni valamit amit nem értek…
köszönöm, hogy leírta a véleményét ez mindig és mindenkinek tanulságos…
Kedves András!
Először olvaslak, de úgy gondolom e vers után gyakran be fogok nézni hozzád. Nagyon megfogott a versed. Igazi művészlélek sír a sorok között. Aki fogékony és meghallja a sírást, az csak borzongással tudja elolvasni a művedet.
Köszönöm az élményt, valószínűleg sokáig bennem fog élni.
Barátsággal:
Millali
Ezer Koccc!
😉
bár nem értem a kettős címet, az alcím bőven elég Barátom!
Jó a versed András, nagyon megérintett…
Szeretettel
Ida
Kedves András!
Valóban furcsa ember kicsit az, ki verset ír. Mélyen a lelkembe nyúltál verseddel. Aki műveli, az tudja, érzi, megéli és érti minden szavadat.
Üdvözlettel: Zsóka
Szia András !
A versed Andrásos. A dinnyehéj mást jelent itt nálad, mint egy másik az oldalon publikáló költőnél (nem emlékszem a nevére, mert a névmemóriám, az kifejezetten rossz, de ő is szereti, ezt a szót. Nekem őszi hangulatot jelent és bölcsőt. Ha jól emlékszem nála " elmúlást" , nem biztos, de emlékszem két művében is benne volt. Olyan érzésem lett mintha rá utaltált volna. Ez szép gesztus, hogy olvastad és még benned is maradt, annyira ,hogy utalj rá, bátran. Ha így van akkor én ezt dekódoltam ! 🙂 Juhéj ! Minél többször elolvasom, annál jobban így érzem. Gondoltam bölcsőnek és az ihlethéjának is. Boccs, hogy leragadtam itt… 🙂
Nekem élmény volt olvasni versed, mindenki ott tart, ahol tart. Egyébként a harmadik sor az nagyon "zsír" lett. 🙂
Barátsággal : András 🙂
no néztem már páran bolondnak épp ezért mert verset írok már ha lehet annak nevezni őket :)) ha meg jobban megnézzük a művészlelkeknek más a beállítottsága is többek közt, szép a versed.
szeretettel
Kedves András!
Én tökéletesen megértelek. Néha meghal az ember már én is éreztem így.
Tetszett a versed.
Üdv: Ági
Elgondolkodtam a sorokon. Aki alkot, és legyen az bármilyen alkotó, képes arra, hogy "eljátszon" mindent.
Szeretettel:Selanne
Valóban így van ahogy megfogalmazod. Apróságok lesznek bennünk naggyá, tudunk bolhából elefántot csinálni.Tökéletesen átérzem versedet.Minden elismerésem.
Köszönöm mindenkinek!