Lent hagytalak.
Sorold csak magadnak
minden nap, hogy ez a nap,
az előző napoknál is,
miért kilátástalanabb.
Sajnáltasd magad.
Jó is az, mikor eképpen,
az egész világra kened
saját tehetetlenségedet.
Nem kell tenned semmit sem,
hiszen a világ élhetetlen,
nem te,……te nem.
Lent hagytalak.
Fölfelé, egy út vezet,
de azon menni kell,
nem siránkozni, hogy
magától miért nem fogy el.
Sajnáltasd magad.
Mindig akad, ki lelkesen bólogat
és arról biztosít, hogy tényleg,
nem igazán boldog élet ez, így.
Nekem sem az!
Lent hagytalak.
22 hozzászólás
Bizony, bizony!
Nyalogatni vagy nyalogtatni a sebeket kevés!
Előre kell tekinteni és lépni!
Helyettünk senki sem fog cselekedni!
Mi magunk a saját életünkért vagyunk elsősorban felelősek!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolti, anyukám mondta volt, hogy az élet nem habostorta.
Én meg általában azt, hogy nem kívánságműsor.
Talán azért kaptuk ezt az életet, hogy ezeket a problémákat oldjuk meg. Ha nem oldjuk meg ebben az életben, megkapjuk a következőben, mondják a buddhista tanok
Nos, kedves Szusi, sok minden eszembe jutott versedet olvasva. Gondolom az egy soros részek nem véletlenül vannak ott. Ám szerintem úgy is hat a versed, ha némelyiket kihagyod. de ez az én meglátásom. A tartalomhoz pedig annyit, van aki bizony tettek helyett csak siránkozni tud. vagy ha tesz valamit, akkor azon siránkozik, hogy ezt más nem tenné meg…Ismerek jó pár embert. Bólogatni nem szoktam, inkább tanácsot adok ha tudok. sajnálni akkor tudom, amikor olyanért sír amit elkerülhetett volna. Na nem ragozom.
Jó kis vers ez így is.
szeretettel-panka
Panka, vannak sokan, akiknek semmi sem elég jó. Ami éppen van, az sem, de az ellenkezője sem. Akkor érzik jól magukat, ha siránkozhatnak és szidhatják az egész világot, mert az a legegyszerűbb. Mindenkinek „dobott” valamit az élet, nincs mese, ezen belül kell a maximumot kihozni belőle és nem másnak, magának az egyénnek. Senki sem tudja egy másik ember életét megoldani, legfeljebb a segítségére lehet, de előrefelé menni, neki kell. Másokhoz hasonlítgatják magukat, pedig a lényeg nem az, hogy másokhoz képest hol tartanak, hanem az, hogy önmagunkhoz képest mit vittek véghez.
Aha jól látod, azaz így gondolom én is! Sőt! de azt már nem írom ide, mert részemről ömlengés lenne. :-)))
Szia! Olvastalak tegnap már, csak most értem ide. Tudod? Nagyon motoszkált a fejemben egy hasonló írás, akár vers, akár próza formájában. Nagyon frappánsan , nagyon reálisan írod le versedben, amit gondolsz. Kicsik, kevesek vagyunk ahhoz, hogy változtatni tudjunk azokban a dolgokban, amelyek egyfajta igazi nagy változást okozhatnak. Egy biztos, amit vallok, csak saját magunk vagyunk képesek arra, a helyzetünk megoldására. Ki így, ki úgy törekszik arra, tenni valamit. Igen! Azzel, hogy pörölünk, hogy siránkozunk, semmi nem oldódik meg. Max energiát veszítünk, és bántjuk saját magunkat.Tisztában vagyunk a sok negatív hatással, amely ér bennünket, attól még marad a helyzet. Engem is ért már sok olyan hatás, ami , ha hagyom padlóra dob. Mérlegeltem, és tettem azért, hogy változást érhessek el javamra. Nagyon nehéz. Lemondásokkal, kitartással, olykor gyötrődéssel jár.Folyt…
Mégis, saját tapasztalatom talpon maradni lehetségfes, még azt is megkockáztatom előrébb is lehet lépni. Akkor amikor akarjuk. Teljesen mindegy -e szempontból hogyan, miként. Senki ölébe nem hull semmi, csak úgy. Legalábbis ritka. Nekem pedig mindenért ez idáig keményen dolgoznom kellett. Sosem utánoztam, nem puncsoltam, siránkoztam, tettem a dolgom, és teszem mint sokunk. Sajnálni tudok sorsokat, embereket, akik valóban arra érdemesek. A többi körítés… Sokat írtam, tudnék is még. Tetszik a mondanivalója versednek, köszönöm, hogy megfogalmaztad.
Szeretettel:Selanne
Örülök, hogy megindította a fantáziádat a versem, Selanne. Ezek szerint, te is azok közé tartozol, aki nem hagyja magát „lehúzni”, mert én gyakran szembesülök ezzel a törekvéssel. Az un. energiavámpírok rendre megtalálnak. Eleinte még próbálkoztam velük, de aztán rájöttem, hogy nekik úgy a jó, ahogy vannak, csak engem fárasztanak ki totálisan. Én mindig a megoldást keresem, mert legtöbbször van és rettentően idegesít, ha azt sorolgatják, hogy mit, hogyan nem lehet megcsinálni, mert ezért, mert azért, mert amazért. Kifogás az mindig van a „nemcsinálásra”, aztán, ha még rosszabb lesz, akkor meg van még több ok a virnyákolásra. Ez olyan, mint egy örvény.
Kedves Szusi!
Versed pozitív életszemléletről tanuskodó. Az életben sokminden lefelé húzna bennünket, de életben maradni, netán előbbre jutni, csak akkor lehet, ha nem ezek a dolgok irányítanak, felülkerekedünk rajta. Megpróbáljuk mindenben megkeresni a jobbat, a szebbet.:)
Egyetértek a mondanivalóddal.
Szeretettel: Zsóka
Ez, pontosan így van Zsóka, ahogy írtad.
Aki mindenben a rosszat látja csak meg, az örök életében boldogtalan ember lesz, pedig…..lehetne…. akár boldog is.
Szia!
Egyet értek veled!Nagyon szépen megfogalmaztad azt hogy mindent meg lehet oldani és minden gödörből ki lehet mászni csak akarni kell.Én azt szoktam mondani hogy az életet élni is lehet nem csak muszáj.A másikat amit szoktam mondani azt nem írom le mert nem áll szép szavakból.Köszönöm hogy olvashattalak és elgondolkodhattam ezen a témán!
Üdv:Kukonya
Kukonya, én, személy szerint kiütést kapok az állandó siránkozástól, úgy, hogy a siránkozó egy keresztbe szalmaszálat sem tesz a sorsa jobbrafordulása érdekébe, viszont mindent és mindenkit kritizál.
Heló, ezt nagyon "elkaptad"-gratula:ruca
Köszönöm Ruca.
Kedves Szusi!
A versedről, és a hozzászólásokról egy Shakespeare idézet ugrik be, nem biztos, hogy egészen pontosan idézem: “Ha segíteni már nincs mód a bajon, Adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami megesett, A régi bajhoz újat keresett.”
A síránkozás, panaszkodás az önsajnáltatás fegyverei, az önsajnáltatásal pedig figyelemre, a középpontban levésre törekednek egyesek. Van aki hírnévvel, van aki erőszakkal, van aki önsajnálattal tör erre a pozicióra. 🙂
A versed remek! Tetszett!
Judit
Sajnos, az a helyzet Judit, hogy a permanens önsajnálattal már nem lehet középpontba kerülni, mert már az a középpont….
Nem belekerülni. Az már, szerintem, sokkal nehezebb.
Kedves szusi!
Sokatmondó írásoddal egyezek!
Az ´önsajnálat´nem gyógyít!
A ´kifogás´sem!
…minden marad a ´régiben´!
Szeretettel:sailor
sailor, azt az embertípust próbáltam bemutatni, akinek mindig épp az a nem jó, ami van. De, az ellenkezője sem jó. Általában semmi sem jó. Az ilyenektől általában sikítva menekülök…
Köszönöm az olvasást!
Kedves szusi !
Igazad van az önsajnálat visszahúz és nem visz előre és az a baj,nehéz kijönni belőle.
Nagyon tetszik. " Fölfelé egy út vezet……" Tudsz valamit, mint aki már megtalálta ezt az utat,
és tudod azt is ez az út nemcsak rózsaszirommal van lehintve. Nem siránkozol, pedig tudod azt is nem fogy el. Ha azon megyünk nem megkeményednünk hanem megerősödünk.
Ez jutott eszembe versedet olvasva.Szerintem egy remek verset írtál.
Szeretettel gratulálok, festnzenir
festnzenir, nem kedvelem, ha valaki reggeltől estig "sír" és sajnálja, sajnáltatja magát, de Ő, egy kapavágást sem tesz a saját érdekében, vagy a problémája megoldása érdekében..
Az ilyen emberek leszívják az energiákat, leamortizálják a körülöttük lévőket.
Amint észreveszem, hogy valami ilyesmi történik, azonnal a lehető legmesszebbre igyekszem kerülni az illetőtől.
Köszönöm szépen a versemről írt véleményedet.
Az ilyen emberek, akik csak magukkal vannak elfoglalva, nem csak a környezetük életét keserítik meg, hanem saját magukét is.
Nagyon találó, jó vers!
Ida
Ida, némely emberből csak úgy árad a negatív energia…Igyekszem távol tartani magam tőlük.