Vonat gördült be állomásra hajdan,
felszálltam, bár megállt az előző is,
csak később lettél kemény, mint a kőris,
mert ráér könnyed kicsordulni bajban.
Megérint, ha szem elé csillag tárul,
fényét sötétben is megőrzi ajak,
ha séta az, nem folyó vízen kajak,
mely izomzatot másodpercre árul.
Szoknyámon szél lengedez, mégse cseléd,
rám levegő fúj, s eldobhatom firkád,
szerelmem csak játékot rajzolt feléd.
Terhed lettem , de nélkülem is bírnád,
kimaradhat csók-köret, az ebéd;
túlélni kell – hajlik parton még a nád.
6 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyon szép szívet megérintő szonettet írtál, gyönyörű rímpárokkal, én is majdnem megkönnyeztem oly szép mű!
Gratulálok szeretettel Neked ezért! Zoli
Kedves Zoli!
Én azért könnyeket nem hullattam, viszont akkor még a szonett sem volt kész. 🙂
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm a véleményed.
A.
Romantikus, szenvedélyes és egyszerre pikáns. 🙂 Nagyon szép randevú, irigylem, kire így vársz. 😛 Kimarad a csók-köret??? Nehogy elrontsd a gyomrod nélküle. 🙂
Kedves Csaba!
További jó irigykedést kívánok Neked. 🙂 A vers pikantériáját az élet adta, ezért is került ide, a sorsképek közé. A "csók-köret"-től már herótom van, inkább a gyomorrontás…
A.
Tetszett!Érzelemmel teli alkotás.
Jók a rímek!Gratulálok!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Örülök, hogy versem tetszést váltott ki belőled.
Üdvözöllek,
A.