Bíbor fürdeti fellegek álmát,
Széllel libben a hajnali égre.
Harmat cseppen a rózsalevélre,
Szürkül, foszlik az éj feketéje.
Ébred lombkoronában az élet,
Víg madarak csicseregnek az ágon,
Zengi daluk reggel horizontján:
Nyújtóz napfény végig a tájon!
Hajnal pírja eloszlik az égen,
Nap melegén felszárad a harmat,
Városi lámpák fénye kialszik,
Pezsgés váltja az éji nyugalmat.
4 hozzászólás
Kedves Ica, nagyon tetszik a versed. Töbször is elolvastam, talán a második versszak harmadik sorában mintha egy kicsit megtörne a ritmus. Bár lehet, hogy én olvasom rosszul, akkor elnézésedet kérem. De nagyon tetszett.
Üdv: József
Szép képeket írsz le.
Leticia
Szia!
Nagyon tetszett a versed. Végre volt időm kicsit többet olvasni, és észrevettem, hogy sokakat megmozgat a hajnal.
Szépek a képek, és jó a vers hangulata is. És pont most csicsergett kint egy madárka…
Üdv: Mishu
Általában nem kedvelem az időmértékes verselést, de ez tetszett.
Gratulálok.