s hunyorgó éteren át vigyázom higgadt profilod árnyát.
Bár ébrednék úgy, mintha nem is lennél – de fölénnyel átlát
rajtam a kín, mely vérző napsugarat húz szobám sarkába.
hajnal
By Hangas hunyorgó éteren át vigyázom higgadt profilod árnyát.
Bár ébrednék úgy, mintha nem is lennél – de fölénnyel átlát
rajtam a kín, mely vérző napsugarat húz szobám sarkába.
8 hozzászólás
Kedves Hanga!
E versed most számomra teli találat! Nem indoklom. De így van. Tetszett!
szeretettel-panka
Szia kedves panka, nem kell indoklás 🙂 mert így is köszönöm!
Hanga
Hmm, az a vérző napsugár a szoba sarkában…Pár szó, de e versnek mindenképp alfája és omegája. Sok mindent kifejez…
ölel
leslie
leslie, köszönöm, hogy érted.
Hanga
Kedves Hanga!
E négy sor annyira szép, hogy fáj, vagy annyira fáj, hogy szép.
A versedből és belőled is e kettősség kiabál… vagy dalol.
Ne félj sírni, ha fáj valami, és ne fájjon a sírás, ha félsz a fájdalomtól.
Üdv.:
Millali
Kedves Millali, köszönöm ittjártad, az utolsó tanácsodat pedig igyekszem betartani 🙂
Hanga
Van az úgy, hogy csak négy sor az, amit ki kell írni, mert az megnyugvást hoz, hogy
már stabilan rögzítve van-nem szabad elfutnia, mert akkor, ott az fontos-nekem pedig
kellemes olvasni!
R.
Kedves ruca, igen, fontos rögzítenem, mert különben elillan 🙂 Köszönöm! Hanga