s hunyorgó éteren át vigyázom higgadt profilod árnyát.
Bár ébrednék úgy, mintha nem is lennél – de fölénnyel átlát
rajtam a kín, mely vérző napsugarat húz szobám sarkába.
hajnal
By Hangas hunyorgó éteren át vigyázom higgadt profilod árnyát.
Bár ébrednék úgy, mintha nem is lennél – de fölénnyel átlát
rajtam a kín, mely vérző napsugarat húz szobám sarkába.
8 hozzászólás
Kedves Hanga!
E versed most számomra teli találat! Nem indoklom. De így van. Tetszett!
szeretettel-panka
Szia kedves panka, nem kell indoklás
mert így is köszönöm!
Hanga
Hmm, az a vérző napsugár a szoba sarkában…Pár szó, de e versnek mindenképp alfája és omegája. Sok mindent kifejez…
ölel
leslie
leslie, köszönöm, hogy érted.
Hanga
Kedves Hanga!
E négy sor annyira szép, hogy fáj, vagy annyira fáj, hogy szép.
A versedből és belőled is e kettősség kiabál… vagy dalol.
Ne félj sírni, ha fáj valami, és ne fájjon a sírás, ha félsz a fájdalomtól.
Üdv.:
Millali
Kedves Millali, köszönöm ittjártad, az utolsó tanácsodat pedig igyekszem betartani
Hanga
Van az úgy, hogy csak négy sor az, amit ki kell írni, mert az megnyugvást hoz, hogy
már stabilan rögzítve van-nem szabad elfutnia, mert akkor, ott az fontos-nekem pedig
kellemes olvasni!
R.
Kedves ruca, igen, fontos rögzítenem, mert különben elillan
Köszönöm! Hanga