Álmomban én voltam a Hajnal
Hűvös szikra volt a fényem
Mindenen áthatoltam
Az ég olvadó jégtavában fürödtem minden éjjel.
Álmomban én voltam a Hajnal
Pirkadatkor az éj leplét szeltem darabokra
Egy életlen karddal.
Puha ködként omlott el az éjjel,
Finoman betakartam a tájat
Csókom hűvösével.
Álmomban te voltál az Éjjel
Kés-hegyes sötétséged száguldott a széllel
November vége felé
Arra jártál, amerre én,
Felébresztettelek
És te küzdöttél –
Csípős hideget lehelvén
Kongó szurdokokba
Az erdő legmélyén, a fákra.