álom legyen
minden Holdam
legyek ott,
hol sosem voltam
álljak várak
bástyafokán
üljek padok
barna során
szálljak felhők
párnáiban
szellő vigyen,
tovasuhan
csillagszikra
gyúljon nekem,
a Napot is
megkeresem
fűszál ágyam
rét vesse meg
altatóm kék
virág legyen
álmom őrzi
sóhaj tündér
vágyam édes
titokfüzér
csókjaim
az éjnek adom
reggel majd mind
visszakapom
hajnal lánya
reám nevet
halkan súgja
a nevemet
haja lebben
szellő szárnyán
égen ívelő
szivárvány
karcsú teste
hajlik, táncol
örökre
magához láncol
karom nyújtom
elfogadja
szívem adom
kikacagja
2 hozzászólás
Nagyon jó, egy hosszú lüktetés az egész, igazi dalolnivaló kis versike. Kivéve talán az, hogy “fűszál ágyam/rét vesse meg/altatóm kék/virág legyen”, de a többi nagyon jó tényleg! A végéről Bóbita jut eszembe… Szárnyat igéz a malacnak, röpteti, majd kikacagja… 🙂
Üdv
Zsázsa
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zsázsa!
Szeretném, ha meghallgatnád megzenésítve is és megírnád, hogy tetszett. (A honlapomról a megzenésített verseknél megtalálod.)
Az összehasonlítást, illetve Weöres Sándor írásának felidézését a versem kapcsán külön is köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu