Mert minden versem lelkem védi,
S a lélek, ha védeni kell,
Semmi jót nem várhat el.
Mire jó a tavasz, ha megosztanád,
De nincs kivel?
Ha szereteted a szélbe kiáltanád,
De senki sem felel?
Ha könnyben fürdik a fájdalom,
Rég nem létezik irgalom,
És hitedben még fájón bízva
Fekszel hideg és magányos sírba?
De régi életem egén már dereng a hajnal,
S valami más kezdődik egy csodás új nappal.
2 hozzászólás
Azt hiszem ez akár Ars Poeticának is alkalmas lenne…
óóóó, még sokat kell nekem ahhoz tanulnom 🙂