Rózsaszín fényeket láttam,
dallal ajkamon a nyitott ablaknál álltam,
s vártam, mint rakódik az éltető pára
az éppen nyíló harangvirágra.
Nem volt maradásom,
már cseppet sem bánom.
A harmatos fűre óvatosan léptem,
a gyöngyöket féltettem, kérleltem
a Napot ne süssön még nagyon,
ne vegye magához a harmatgyöngyöket,
ne rontsa el a hajnalképemet.
De a Napot, mint egy óriáskereket,
valami, vagy Valaki kezdte húzni felfelé az égen.
Mikor hatot mutatott az óra,
a rózsaszín mintha köddé vált volna.
Helyette aranyfény került mindenre szépen,
csak az égbolt világított kéken.
Épp alatta álltam, a csodát is láttam,
hogy napsugáron jutott harmatgyöngy az égbe.
Ez a csoda is az enyém lett végre!
4 hozzászólás
Kedves Vali!
Gyönyörű képekkel jeleníted meg a hajnalt.
Örömmel nyugtáztam, hogy tiéd lett a csoda, (és az enyém is, általad).
Köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm kedves szavaidat és, hogy megoszthattam a csodát!
Szeretettel:Vali
Óh, drága Valika! Már nagyon vártalak, hiányzol nekünk, ha csak ilyen ritkán jössz közénk.
Nagy szeretettel olvastam a versed, mert én természetimádó vagyok.
"De a Napot, mint egy óriáskereket,
valami, vagy Valaki kezdte húzni felfelé az égen.
Mikor hatot mutatott az óra,
a rózsaszín mintha köddé vált volna.
Helyette aranyfény került mindenre szépen,
csak az égbolt világított kéken."
Nagyon tetszik az egész, én mégis ezt kiemeltem.
Lehet, még sokszor el fogom olvasni:
Sok puszit küldök hozzád: Kata
Ahogy gondoltam akkor, amikor olvastam versedet először, tudtam, hogy máskor
is el kell olvasni gyönyörű.szép szavakkal megírt versedet. Sajnos, téged nagyon ritkán
látunk. Számomra öröm, hogy ismét eljöttél látogatóba.
Szeretettel vártalak: Kata