Én nem tudtalak mindig átölelni,
megdermedt a vágyott mozdulat,
két karommal átfogtam a lelked,
de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.
Én nem tudtalak mindig átölelni,
pedig minden hajnal hozzád vezetett,
és veled búcsúzott a fáradt nappal,
az öröm benned feltöltekezett.
Én nem tudtalak mindig átölelni,
most úgy éget, hogy pernye lett szívem,
beborít míg fuldokolva súgom:
ugye érezted, hogy közben szenvedek?
10 hozzászólás
Szép lett a versed Zsanett! A címe is jó választás, "most úgy éget, hogy pernye lett szívem" ez kiragadom mert nagyon tetszik.
Üdvözlettel:Selanne
Köszönöm, kedves Selanne!
Hozzám is közel álló részt ragadtál ki..:)
Örülök, hogy olvastad..Üdv.:Zsanett
Szép ez a hajnalparázs. Igazi szerelmes üzenet. Jó volt olvasni!
Köszönöm, kedves Kaktusz!
Nem szúrtál..simogattál..:)
jól esett!
Üdv.:Zsanett
Kedves Zsanett.
Örülök, hogy itt is olvashatlak.
Tudod, én itt a Napvilágon érzem magam a legjobban, nagyon kedvesek itt az alkotók.
Kívánom, hogy te is nagyon jól érezd magad itt.
Nagyon szép verset hoztál.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm, kedves József!
Örülök, hogy itt is találkozhatok verseiddel.
Az első benyomásom nekem is az, hogy kellemes a légkör…. néhány helyre ráférne, hogy csak egy picit közelítené ezt meg…!!:)
Üdv.:Zsanett
Szia!
Nagyon szomorú, szerelmes vers. Lám-lám nem is olyan egyszerű szeretni…
lala
Nagyon köszönöm, kedves Thuan -lala hsz-ed!
A legbonyolultabb érzés..:)
Kedves Zsanett!
Nekem nagyon tetszik ez a vallomás. Az érzéseink így elmondani, is nagyon nehéz, de átélni még nehezebb.
Gratulálok!
Üdv
Szellő
Köszönöm, kedves Szellő!
üdv.!