Vakmerő reménnyel temet a hajnal,
hosszú csendet, kék mennyekben.
Ölemben zokog egy árva angyal,
harmat cseppek vert aranyban.
Jeltelen úton hópihe szálldos,
árad a lét, a Hold elvarázsolt
jeltelen arccal, marad az kékben.
Téli zsoltár csendje bolyong,
lágyan, szétterül a messzeségben.
Visszaidézlek, de jó volt
térdig érő hóban zord telek réme,
hóember őrizte az álmunkat éjjel.
A tél birodalma beláthatatlan,
ezüst szál csillan kócos hajamban.
Fény rezgésével megtelik a reggel,
összebújunk ketten vakító fehérrel,
beborítja lépteinket kis havas réteg.
Elillan gyorsan az idei hóember.
Hajnaltájt
By oroszlán
6 hozzászólás
Kedves Ica! Téged a Hold varázsol el, engem pedig ez a varázslatos, érzelmektől gazdag vers! Nagy szeretettel olvastam Tőled újra! -én
Drága Ica!
Olyan gyönyörűséges ez a versed, érzelmekkel, varázslatos képekkel teli…, nem is tudom, mit emeljek ki, amikor az egész annyira különleges és szép.
Talán ezt:
"Jeltelen úton hópihe szálldos,
árad a lét, a Hold elvarázsolt
jeltelen arccal, marad az kékben." – bár az egészet ide másolhatnám… 🙂
Gratulálok, és ölellek szeretettel 🙂
Ida
Ida drága!
Lehet a Holdnak is szerepe ebben a versben, meg az a kevéske hó ami esett és gyorsan el is olvadt.
Köszönöm az értékelésed.
Ölellek szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Jó elmerengni esti szürkületben is hajnaltáji verseddel.
Meghitt hangulat árad soraidból, nyugalmat árasztanak gondolataid.
Megjegyzem: nagyon vártam már szépséges képeid.:)
Ha ez az én versem lenne, javítanék benne ezt-azt, de csak olvasóként vagyok jelen, úgyhogy nem teszek javaslatot. 🙂
Köszönöm, hogy megajándékoztál bennünket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Idánál is akartam jelezni, hogy szerettem volna egy kicsit alakítani a versen, de volt már úgy, hogy rosszabb lett. Sokszor az első gondolat jobb, de nem mindig, most már nem nyúlok hozzá…)))
Köszönöm a figyelmed. Mindig kell a visszajelzés!
Szeretettel: Ica
Kedves Laci!
Köszönöm kedves soraidat, örülök mindig neked.
Szeretettel üdvözöllek: Ica