Utolsó bejegyzett kikötője
egy öregotthon volt. A kapu őre
nem emlékszik tán vitorlájára,
melynek szárnyai köntösként dagadtak
a folyosón átfutó keresztszélben,
de más még emlékszik rá, mindenképpen,
ki itt futott zátonyra, itt lelt dokkra,
akár ide kormányozta magát,
akár a hatóság kormányozta,
hogy végül felszivárogjon
a csillagokba.
Nem hagyott maga után mást,
a dúlt helyszínen,
tengernyi zavart minden lakóban
és hiányát
a jelenléti íven.
Hajós
By Haász Irén
12 hozzászólás
Kedves Irén!
Rég jártál erre…Szép a versed!
Az első "kormányozta" helyett szelíden ajánlanám
a "lavírozta" igét.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Köszönöm, megfontolom, Attila bá' ! Jó egészséget!
Kedves Irénke!
"Nem hagyott maga után mást,
… hiányát
a jelenléti íven."
Dolgoztam idősek otthonában, felidézted bennem azokat az éveket. Életregényeket, sorsokat, embereket, akik "itt leltek dokkra". Drámai. Szomorú.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen, nem hagy békén annak a sok-sok kis öregnek a sorsa, akikről Neked ezek szerint nem is kell többet mondanom… az emberi méltóság megőrzése ügyében még rengeteg tennivalónk van, túl sok is…
Kétségbeejtően szomorú sorok, Irén.
Sokatmondóak, beszédesek…
Szeretettel
Ida
Köszönöm, kedves Ida. Csak olyan kétségbeejtő, mint a rengeteg elhagyott, közösségben is magányban élő idős ember.
Kedves Irén!
Fájó témát társz elénk, szomorú képeket, de csak azáltal tudjuk szebbé tenni világunkat, ha minden részletét megismerjük. Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szeretettel: Szabolcs
Én köszönöm, hogy olvastál, Szabolcs!
Kedves Irén!
Lélekbe markoló vers. Végül mi is "felszivárgunk a csillagokba" de nem mindegy, hogy már itt a földön elhagyatva, egyedül.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica, így van, ahogy mondod…Legutóbb egyik nagy fővárosi kórházban láttam ezt az elhagyatottságot, abban, ahogyan az egyébként valóban leterhelt nővérek bántak a hosszasan bent fekvő idős emberekkel. Szívszorító volt. És tudom, hányan tudnának hasonló példát hozni.
Jó a vers, fáj a sors. Az emberi sors. (Köszönet a kivételnek.)
E magányos tömegben az idősek a sor végén el-eltünedeznek a felejtés fátyla mögé.
Temetői transzparens kopott betűi őrzik a port: "Feltámadunk".
Ránk borul az éj, bezárják a temetőkaput. Nyugodjanak.
(Üdv.: Á.E.)
Köszönöm szép szavaidat.