Ezüstre őszült már az alkonyati napsugár.
Az éjben csillagkoszorút takaró fellegek,
ott, hol most is átszáll egy angyal felette.
Álmot hozó csendben a fagy csontszikár.
Foszforeszkál az éjszaka, jégvirág hízik,
fonnyadt indák imbolygó árnya a falon.
Megmaradt a vacsorából egy-két falat,
a város mélyen alszik, sok ember éhezik.
Talán csoda történik reggel, váratlan, egyszerű,
haladékot kap a remény, az ünnep asztalán.
Haladék
By oroszlán
14 hozzászólás
Nagyon jó a csodákban bízni, drága Ica, mert jó lenne, de az éhező emberek gondját azok, akik arra lettek feljogosítva, képtelenek megoldani, vagy nem is jut eszükbe. Jó lenne, nagyon jó, ha az ünnep asztalán a remény valóban csak rövid haladékot kapna. Mert annál nagyobb borzalmat elképzelni sem lehet, hogy míg mások nyugodtan, teli hassal alszanak, addig vannak, akik éhesen virrasztanak.
Ünnepek előtt nekem a feltett sorsképet olvasva, ez jutott eszembe.
Nagyon komoly a téma, első amit hamar kellene megoldani.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Ilyenkor ünnelek közeledtével felerősődnek ezek a gondolatok. Mikor lesz mát a világban béke és jólét?
Kellemes agventi napokat kívánok szeretettel: Ica
Kedves Ica! Szeretem szavaidat, hasonlataidat, gyönyörködtetnek az olyan kifejezések, mint:"foszforeszkál az éjszaka", "haladékot kap a remény az ünnep asztalán" Szeretettel olvastam: én
Kedves Laci!
Örülök nagyon, hogy tetszett a versem és köszönöm, hogy nem hagytad figyelmen kívül a jelzőket sem.
Szeretettel kívánok kellemes adventi napokat: Ica
Drága Ica!
Csodálatos jelzők ékesítik a versedet. Szomorú, hogy a 21-ik században még mindig arról kell szólnia egy versnek, hogy emberek éheznek, míg mások dőzsölnek. Sohasem fogom megérteni, miért nem lehet egyenlően elosztani a földi javakat? Mennyivel szebb lehetne a világ!
Ölellek szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Ha nem is egyenlően osztanák el a javakat, legalább igazságosan!
Örülök, hogy olvastad a versem.
Ölellek szeretettel: Ica
Jól mondod Ica; az ünnepek és a "szeretet nevében "az adakozás, csak haladékot ad a túlélésre…gratulálok szeretettel versedhez. Üdvözöllek:b
Köszönöm, hogy itt jártál és a gratulációdat.
Üdv. Ica
"haladékot kap a remény, az ünnep asztalán."
Mondhatni meleg zuhany. Angyali ez a vers.
Köszönöm kedves Andrea, hogy olvastad. Örültem neki.
Szeretettel: Ica
Drága Oroszlánom! Icám!
Pedig ha tudnánk, hogy nincs remény, másképp csinálnánk, vagy nem csinálnánk sehogy.
Szívebe markoló gondolatok a végén, a szépséget követve.
"Álmot hozó csendben a fagy csontszikár."
Vészjóslóan gyönyörű!
Szeretettel:
Ildikó
Drága Ildikó!
Olyan nehéz megérteni, de sajnos, hogy létezik a szegénység, akkor is ha tagadják "egyesek"
Köszönöm a kedves soraidat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Versed valósága szívbe markoló, s számomra nagyon megható az, ahogyan elnézve a vacsorából megmaradt egy-két falatot, te a fázó és éhező emberekre gondolsz. Ha többeknek eszébe jutna egy éhező ember, amikor kidobják a maradékot, már elindulhatna valami. Valami a szívekben. S akkor talán szebb lehetne a világ. Marad a remény…
Versed szép, mint mindig. Örömmel olvastam.
Üdvözlettel: Laca
Kedves Laca!
Nem is tudom, hogy meddig kell még az éhezésről a nyomorról írni.
Talán addig míg lesz fény, addig árnyék is?
Amíg vannak havi milliós fizetések a szegényeknek egy egész évben sem jön össze negyede sem.
Ez a szomorú!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek: Ica