Tágult pupilla eget fürkész.
Zavar. Nem segít néma süket.
Alélt hajnalon zsebbe gyűrt kéz.
Vánszorogva hordják testüket.
Néma harang karok kitárva.
Húsukba vájnak szikár tüskék.
Nincsen már takaró nincs párna.
Harmatot vajúdik ezüst ég.
Halálmenet
By Klára
6 hozzászólás
szinte kopog…tőmondatokkal, egyszerű szavakkal adtad vissza a helyzetet, amolyan minimálfílinget…valahogy mégsem sikerült megborzonganom
Üdv: Cal
Igazad van, Cal, ez így kevés. Egyszer talán majd továbbírom…
Üdv: Klári
Kedves Klára
Számolgatom a szőtagszámokat.Az 5. sor 11 szótagos.Nem lenne jobb ez is 9 szótaggal?
A téma jó, én el tudom képzelni a halálmenet tagjainak kínzó fájdalmát a versed után.
Szeretettel.Ágnes
Kedves Ágnes!
Az 5. sor valóban büklög s ezt nem vettem észre. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Ha a versem olvastán el tudod képzelni az egészet, akkor örülök nagyon. Köszönöm a véleményed.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára !
Nemrég egy rövid verset írtam, nem volt több nyolc rövid sornál. Egy pillanatra engedtem a bennem dúló, kavargó érzéseimnek, de nem futotta többre. Bennem tovább folytatódott a történet, de a többit, nem volt erőm leírni. Volt aki megértette, volt aki nem. A lényeg azért benne volt. Így látom ebben a versben is. A részleteken gondolkodjon el az olvasó.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Ez a vers kicsit torzó maradt, nem ártott volna jobban kifejteni, de ahogy írod: a részleteken gondolkodjon el, aki olvassa… Köszönöm ittjártad és gratulációd, kedves Zsófi.
Szeretettel: Klári