Forró vérünk fröccsen az aszfaltra
Fehér habok fodrozzák testünk
Félelmes dübörgés fájdítja lelkünk
Fáradtan indulunk, felkészültünk az útra
Sápadt sugarak sanyargatják utunk
Émelyítő édes ének hallik
Szelíd szeretet száll felettünk
Heves halálunk hólepte hajlék
2 hozzászólás
Szép képek, és melankólikus simogatás a versed:Szeretettel:Kriszti
Nagyon szép így érdemes meghalni:)
Gratulálok hozzá engem nagyon magával ragadott!