olykor szélsőségek
tengermélyi árkában,
máskor megegyezések
sekély pocsolyájában
vergődik, mint partra vetett hal,
esdeklőn várva
finom szövésű hálódra,
mert csak a te látványodban
fürdenék örökre.
Halászlány
olykor szélsőségek
tengermélyi árkában,
máskor megegyezések
sekély pocsolyájában
vergődik, mint partra vetett hal,
esdeklőn várva
finom szövésű hálódra,
mert csak a te látványodban
fürdenék örökre.
7 hozzászólás
Gyönyörű szerelmi vallomás, nekem tetszik! 🙂
Üdv.:
Daniella
Örülök neki! Már csak azt az illetőt kellene megtalálnom, akinek/akiről írtam ezt a verset. 🙁
🙂 Majd jön, és belegabalyodsz a hálójába! 😀
Apropó… a te hálód tele van? 😀
Remélem megtalálod azt a nőt akire vársz.
Szia Csaba! 🙂
A szem a lélek tükre. Az arány egyértelműen látható a szemkontaktusban. Érdekes a kategória, mert nekem jobban passzol az "elmélkedés"-be, de te tudod. 🙂
A cím negatívan jön le, már csak amiatt is, hogy valószínűleg nem fogott halat az a lány, vagy nem azt, amit szeretett volna.
Mindenesetre figyelemfelkeltő a versed, mint ahogy a többi is. Van fantáziád, tudsz írni, sodrod az olvasókat.
Mélyedek nagyon, de nekem ebből a szerelem nem jön le, csak a vers. 🙂
A másik észrevétel: ez a középre rendezés azért jó, mert megzavarhatja az olvasót. Csalafinta, mert a rímeket takargatja. 🙂
Bocsi! Nem szerelem, de jó! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin! Rímeket nem igazán terveztem ebbe a kis írásba. Hm, igazad van a kategóriával kapcsolatban, sőt, először egyáltalán nem ennek indult, s valamiért a vége lett olyan, amilyen. Talán hagynom kellett volna az egyéb kategóriában s az olvasóra bízni, kiben mi jön le belőle.