Haldokló kép

Ráncos szívembe rajzoltam mosolyod.
Remekmű lett.Őzbarnát pillanó szemed
e kép fölött borzos lila fényt oldott,
s őrzizte arcomat féltő két kezed.

Odébb álltam lélekben már.Csak emlék
lenget átlátszó halálbóbitás fátyolt.
Bármennyire űz a vég,még maradnék.
Innék a bódulatból egy utolsó kortyot.

De…!Szívembe festett képen a vonalak
elhalványodtak.Csókod íze is kopik.
Már alig emlékszem:volt-e valaha
rajzolt mosoly.Vagy minden csak sjlik.

Volt-e ugyan művész ecsettel?
S amibe festeni?:volt-e,volt-e szívem?