Susog a fű, suttog a lomb,
néma tömeg a sötét domb,
súlyos fekete árnyék csak,
a rét hátára terhet rak.
Széles földúton lépkedek,
mögöttem múló képzetek,
morajló város, emberek,
villanyfény, aszfalt, végletek.
Széles földúton ballagok,
az éjjel szól, én hallgatok.
Csikordul a kavics kérdőn,
a válasz cip-cirip a mezőn.
Egy huhogó bagoly suhan,
bozótban tán menyét surran.
Varangy vartyog, levél zörren,
földre hulló termés csörren.
Lassan érek a mezőre,
már vár rám a mező őre.
Faágról a földre huppan,
mezítlába tompán puffan.
Kacsint, cinkosan rám nevet –
ennél szebb zene mi lehet?
Testünk tündér táncát járja:
halk csillagok éjszakája…
11 hozzászólás
Könnyű kis légyott a harmatos mezőn? Nem rossz, nem rossz! Mint vers is remek, jók a rímek, van lüktetés!
Szia: én
Nem egészen annak szántam… ez "csak" tánc, bár elismerem, talán félreérthető.
Örülök hogy erre jártál s hogy tetszett! 🙂
Üdv
Zs
Nagyon tetszik, Zsázsa. Természet is, sorskép is, egy kis szerelem is. Gratulálok: Colhicum
Nász a tompán pufanó mezőőrrel:))
Poénnak sem utolsó:)
Nagyon tetszik
gratula
Látom mindenki mást olvasott ki belőle.De kitűnő ! Grt.Z
az irományod eléggé "szocreál", idézi a kiszes mozgalmakat!
megjegyzés: egy bagoly nem suhan! eléggé nagytestű madár, nem kecses,mint a héja, hanem zömökebb.
….kedves zsázsa..nagyon kedves a versed..az utolsó két vsz mintha a szentivánéji álmokat idézné:)…absztrahálva:)….üdv doratea
Kedves Zsázsa!
Tetszik versed dallamossága, ritmusa, s a játék a szavakkal:)
Üdv: Borostyán
Kedves Zsázsa!
Többször elolvastam a versedet.
Első olvasásra nagyon kellemes dallamos vers.
Másodikra, ellentét felállítása a vásos rideg egyhangúsága, és a természet változatos megnyugtató szépsége között, mely erősen eltolódik a természet javára.
harmadik olvasásra egy gondolat kapcsán menekülés a stresszes városbol a természetbe,és ott békés feloldás.
És háromszor olvastam el azért, hogy megtaláljam benne a könnyed tündér táncot amiről a megjegyzésben írsz.
Ahhoz túl kemény szókapcsolatokat és képeket használsz, hogy az átjöjjön.
"súlyos fekete árnyék csak,
a rét hátára terhet rak.
…..
morajló város, ….
……. aszfalt, végletek.
Csikordul a kavics ….
Varangy vartyog, levél zörren,
földre hulló termés csörren.
Faágról a földre huppan,
mezítlába tompán puffan.
Ezek a képek szépek kedves képei a természetnek, de szerintem semmiképpen nem enged asszociálni egy könnyed tündértáncra.
Remélem nem haragszol a kritikáért.
Mert ismérlem: a megjegyzés nélkül, nagyon jól szerkesztett vers Formailagés mint költői eszközök használatában is ritmusában és rimképleteiben is remek vers4
Szeretettel: marica
Valamely más oldalon mintha már olvastam volna Tőled ezt a
kedves , kellemes verset. /lehet, hogy a 7 torony lapján, nem tudom/
Lényeg, hogy nagyon tetszett ott is!!
Tetszenek a költői képeid.
Örömmel jártam Nálad.
Gyönyörü!
Szép óhajokkal,hasonlatokkal díszített írás!
Gratulálok!
Üdv:Jegmadar