Csönd, könny, gyöngy
igazgyöngy
gurul az arcomon,
ajkamat harapom.
Miért e kétely
mely mérgez,
mint a métely?
Nem tudom,
csak fuldoklom,
az elhallgatott
szóban, még várok,
azután -elnémulok.
Hallgatás
By Nagy NoémiBy Nagy NoémiBy Nagy Noémi
7 hozzászólás
Kedves Noémi! Tetszett a versed. Bár egy kicsit szomorú, mintha kételkednének benned, vagy abba amit teszel. De nem biztos, hogy sírni kell és halgatni.
Üdv: József
Kedves József! Köszönöm, hogy elolvastál!
Szeretettel: Noémi
Az az"igazgyöngy" egyáltalán nem illik oda Sem stilisztikailag,sem tematikailag.
Azt én magamnak kihúztam,s így már igen is tetszett a versed.
Van némi feladás a versedben, pedig azt nem szabad! Az igazgyöngy nekem is birizgálja az olvasó-idegeimet, túl tökéletes (szép, csillogó, gömbölyű) egy ilyen zaklatott versbe. De egyébként tetszett a versed.
Hanga
A hallgatás fizettsége a csönd, ami pedig ára emennek. Versed, igazi "igazgyöngy", nekem úgy tetszett, ahogy van!
Szia: én
Keves gyogyo, Hanga! Elbizonytalanodtam az igazgyöngy miatt- bár én tudom minek szántam az írásomban azt- tudjátok őszinte, igaz érzésnek-de Bödönt olvasva, egyenlőre marad!
Köszönöm, hogy időt szántatok rám!
Üdvözlettel: Noémi
Szia!
Nagyon tetszik a versed bar a gyongyot en is kuhuznam belole es ugy viszont tokeletes.
Gratulalok:messina