Hallod a dobszót? Tőlünk szól,
Te vagy a dob, én a dobverő…
Hiába feszül fel rád a bőröd,
ha nem érint hozzád valami erő.
Egyik kezében Te vagy, a másikban én –
A Nagy Sámán mindég kész a táncra,
van, hogy üt velem kegyetlenül,
van, hogy csak bőröd felszínét kaparássza…
Bot vagyok nélküled, hiába
verem magam, nem szól a hang,
s Te üres doboz vagy nélkülem, néma,
mint húrtalan hegedű, nyelvtelen harang…
Hallod a dobszót? Én verődök hozzád,
mikor ütem keveredik a zajba…
Most figyelj, mert mozdul a Sámán,
hallod a dobszót?
Hallod…?
Hall…?
Ha…?
?
? (Hallod a dobszót?)
By aquarius
6 hozzászólás
Uh, nagyon jó! De tényleg!
Aquarius, jó ötlet, és tetszett a megvalósítása is. Gratulálok.
aLéb
Köszönöm a figyelmeteket! Üdv.: aquarius
Nagyszerű vers, nagyszerű képek.
/Most olvastam az "Amatőr irodalomkedv. blogban. / Ismerős volt a neved,
" idelapoztam" és tényleg Te vagy./
Örülök, hogy Nálad jártam.
Köszönöm zsike a látogatást! (leírnád nekem pontosan, hogy hol találkoztál a versemmel? Mert megnézném
Szeretettel: aquarius
Olvasgatom a verseidet, egymás után-ugyanaz a belső feszültség alakul ki bennem, amit minden jó verstől várok-de csak ritkán "jelentkezik".Nagyon jók a verseid, ha számít a véleményem! Ez is!
gratula:ruca