Olyanok Ők, a már elbukottak,
mintha csak tegnap mentek volna el,
s mint ki naponta új életre kel,
verseikben nagy tüzeket raktak.
Ha szólnak verseik jelenében
hozzánk, fivérek, s apák hangja szól,
dalukban újra ős ritmus dobol,
égő szívünkre lassan rácsepegnek…
Legyen tiétek csönd és reménység,
legyen tiétek fény és végtelen,
s ha álmotok elhoz szirtjeink felé,
szóljatok még hozzánk néma verseken…
Gyertyáink mellett villámlik az ég,
szemünk a sötétből néha villan még…
3 hozzászólás
Nekem tetszik, szép a szonetted
köszönöm kedves Ildikó
Kedves András!
Óhatatlanul is Petőfi jutott eszembe a versedről.
"Anyám, az álmok nem hazudnak,
Takarjon bár a szemfödél,…….. "
Én azt hiszem, hogy ők tudják, milyen érzülettel gondolunk rájuk, és segítik a bennük hívőket.
Nagyon szép a versed, és gratulálok hozzá!
üdv
Szellő