Halott világom, élettel teli

Halott világom, élettel teli
Nem érti senki, miért fáj úgy neki
Ki messzi sír és értem él
Ki nem reméli, hogy hozzám visszatér

Szürke fátyol, a sellő haján
A hajós messze, elnyeli a láthatár
A kicsiny huszár a parton áll
Mást nem csinál, csak várja az új csodát

Nem szól a dallam, a zenész csak ül
Pedig dönget a hangja ott legbelül
Hogy írni kéne, egy szépet és jót
Hogy ne félne, az ki még nem tarolt

Halott világom, élettel teli
Nem várja senki, nem fáj már neki
Ki messzi sírt és értem élt
Ki nem remélte, mégis máshoz ért

Szürke fátyol, a sellő haján
A hajósnál van már a lány talán
És a kicsiny huszárnál partot ér
A fiú és lány keze lassan összeér

És szól a dallam, a zenész csak ül
Gitárját pengeti és szótlanul tűr
Hogy víz mossa el minden dallamát
Hogy ne félne, hisz nem hallja már magát