Olyan fényesen,
Mint a gleccser színei,
Olyan sebesen
Zuhanok.
Mint a jégcsap nappalon,
Olyan síkosan,
Mint a Hold, ha tűnik el,
Olyan álmosan
Olvadok.
S mint kit néma álom űz,
Úgy sürgetem magam,
Hiába futok tovább,
Mind, mi előttem van,
Egyre könnyezik.
Minden pillanat
Olyan, mi csendre vár,
Minden alkonyat
Hidegben ül, a nyár
Halottnak tűnik.
5 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Jó volt olvasni a szépen megformált, költői kifejezésekkel, szép magyarsággal írt versedet. Azonban végigvonul rajta valami szomorúság-bánat. Nem tudom, jól érzékeltem-e. Szeretem, ha az írásokban több derű van, mint busongás.
Mindenképpen jó a versed, és tetszik nekem.
Szeretettel: Kata
Gyönyörű, mint mindig, éppen attól, hogy sajgósan szomorkás
Köszönöm. 🙂
Szia Miléna!
Majdnem könnyeztem a verseden.Megható és szép.
Barátsággal:Ági
Köszönöm szépen, Ágnes!
Miléna