Zúg a szél,
átöleli a fák lombjait,
így zenél, ahogy
pengeti láthatatlan húrjait.
A csend mesél,
áthatja néma álmaid,
nem beszél, csak
elhozza neked rejtett vágyaid.
Szól a szív,
dobbanása egy-egy vallomás,
messzire hív,
hol minden csak puszta látomás.
Zúg a szél,
az avar elfedi az utad,
de szíved dobbanása
számodra egy új jövőt mutat.
2 hozzászólás
Kedves aniszirk! Nagyon jó vers, élményt adtál…szép dallamos, lágy:)
Örülök, hogy ez is tetszik! Ezt a verset én is nagyon szeretem! Üdv!