Állok az ablak előtt.
A zene betölti a szobát.
Érzem, amint a hasamból kiindulva,
a gyomromon át,
kúszik, kúszik, fölfelé a szívemhez valami.
Gyorsabban ver, s elszorul a szívem
s bánok, bánok már minden eddigit,
mi oka mindennek, és minek oka vagyok.
Lecsukom a szemem,
és a pergő ritmusok mögött,
hallom magamat, amint zokogok.
De nem lehet! Szárazon pattan föl a szemem.
Tűnj hangulat! Ne szórakozz velem!
Epilógus
Most azt mondom magamnak:
Ne fojtsd el!
Érezd!
Ne sírj!
Csak írj!
Csak szépen!
Csak lassan!
Hisz van még idő!
8 hozzászólás
"Tűnj hangulat! Ne szórakozz velem!"
elképesztő vagy, és milyen lehetnél ha könnyeid is útra engednéd.
Kedves Andi!
Tegnap, pakolászás közben találtam ezt az írást, egy kis spirálfüzetből kitépett kockás, azaz négyzetrácsos lapon.
Változtatás nélkül küldtem be ide, de az Epilógussal aktualizáltam, és beépítettem a naponta formálódó sztorimba. Köszönöm hogy olvastad.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Hihetetlen őszintén tárod fel az érzelmeid, sőt az érzelmeid gyorsváltását, hullámzását, amit szerkezetében is nagyszerűen követsz.
Annyira szeretem az ilyen életszagú verseket, a végén a szorongatóan szép önbiztatást…
üdvözlettel: zsermen
Kedves Lupus!
Köszönöm szépen az elismerő kedves szavaidat.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildi!
Van idő igaz, de írj, írj csak. Írd ki magadből az idő gyönyörêt,fájdalmát. Emelkedj felül a múlton vagy szállj vele,nyugodtan, puhán, érzékenyen ahogy eddig tetted.
Szeretettel:Edit
Köszönöm kedves Edit, a bátorító kedves szavaidat.
Szeretettel:
Ildikó
Drága Ildi!
A hangulatod változó, akárcsak önmagad. Maradj ilyennek és csak írj "Hisz van még idő!"
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, drága Icám!
Ölellek szeretettel:
Ildikó