A napot még nem lopták el,
birkózik őszi felhőkkel,
s én tétlen órákkal küzdök,
serkentenek néma kürtök.
Gondolatok szántják agyam,
nem maradhat elhagyottan,
mint a szüret utáni kert,
ha már titkol termő sikert.
Ritmusok ütköznek bennem,
cserélődik napom, éjem,
és ha gyöngyözik ablakom,
vers fényében megmártózom.
Várnak valódi víziók,
jó szóra éhes papírok,
idősíkok rendeződnek,
támaszt nyújtva vén lelkemnek.
Visszaifjodnak vágyaim,
csendülnek élet húrjain
eddig el nem játszott dalok,
velük újra vidám vagyok.
Kiderül a siralmas ég,
felhő megszárítja ingét.
Arcod nyarát felkínálod –
s naptáram messze hajítod.