Komor gondolatim körbevesznek
örök barátimként ölbe vesznek
kezeikkel az arcomhoz érnek
csendben néznek vagy beszélnek
Rosszkedvemmel cseresznyéznek
ki manapság oly kegyet élvez
tele hint kínnal s jő a borzalmas élet
Ezért van az úttalanság amiben élek
De a cseresznye is elfogy végre egyszer
nem vesződik el a rajta lévő vegyszer
Komor gondolatim körbevesznek
lélegzetük nem hallik s ködbe vesznek