felhő feketedik
kedvem újraszegik
hangok fények
vajon miért félek
vízcseppek ha érnek
jó növénynek
szívja az anyaföld
biztat a sötétzöld
fű vagy búza
pöttyös ablakomból
jókedvem most rajtol
szél lehúzza
fákba belemarkol
ellenemre tombol
elkeserít
megvédem magamat
sajnálok másokat
szívem fénylik
száraz szavaimtól
fűtött kis szobámból
hitem izzik:
tűrjem az esőt is
hiszen olyan nagy kincs
főm ne érje
újra derűt napot
hoznak víg hajnalok
bízzam benne
így éled a dalom
ha a húrt jól fogom
minden könnyre
dőljön csak a víz kint
rejtsd el az összes kínt
mindörökre