szemek düllednek ki harcoktól,
s hullnak alá, hullnak a cseppek –
könnyözön imádkozik Hegynek.
– Sóm, amíg szétmarja a szíved,
s értelmed lassan elveszíted…
van még időd látni az Embert –
és arra is, hogy hitét megnyerd.
Légy kegyes, ne zúzzad a lelket,
több örömöt osszál, mint terhet;
magasztald, nem kell a büntetés –
ez az egy Nap oly halvány, kevés.
Többet vess Égbe, vakítsanak!
Lávaként forrjanak "színfalak"…
Ettől talán kiolvad Sorsunk, s –
lazul dermedt markától torkunk.
A lehajtott fejű Alkonyból…
szemek düllednek ki harcoktól,
ellep már mindent a szenvedés –
Erőt adj, kérlek, mi nem kevés!