Madárként csapódik a hajnal ablakomra,
s egy sóhajtásnyira megfeszül,
mint a sebes szavak rágott szájból fájnak
a testbe görnyedt lelkek karácsonyára.
Milyen is az ember?
Míg puha tenyérbe ejtené a könnyét,
vagy rozsdamart levelet tűzne hajába,
csak fél!
Pedig a szeretet irgalmas!
Azt hiszem, vannak lelkek,
akik már űzötten, vénként jönnek.
Pedig a szeretet irgalmas!
Inkább nem adnék semmit ennek a világnak,
csak ne vegyem el a másét
más málna – szín mosolyát.
S már nem tiltakozom, húsz év múlva is gyermek leszek!
Kacagjon a világ!
Patak csipkézett szélén kavicsokat
szedegetek vesszőkosaramba,
s nem akarok rettegni az erdők árnyától,
hisz ha elmegyek, én is fa leszek,
vagy fűszál, harmatot görgető bogár.
Bánom is én, kavicsaim hogyan viszem tovább…
9 hozzászólás
Kedves Tímea!
Nagyon szép verset hoztál, így év végén. Megelevenedett a gondolataid képe lelkemben…megérintett.
Szeretettel gratulálok B.U.É.K: Ica
Kedves Tímea !
Gyönyörű ez a versed is.
Boldog Új Évet Kívánok !
Szeretettel: Zsu
Kedves Tímea!
Nagyon szép és tartalmas soraidhoz szeretettel gratulálok. Mélyen átéreztem.
Noémi
Köszönöm,hogy olvastátok versem!
Kedves Tímea!
Nagyon szép és mély gondolatokat örökítettél meg versedben.
Nagyon jól zártad a versedet!
Szeretettel: Kata
Szia!
Hű, de jó gondolatok! …és nagyon szép képekben jelenítetted meg őket. Az utolsó hat sor mesés. A "harmatot görgető bogár" pedig zseniális!
Grat!
Gy.
Öröm nekem a kedvességetek!
Nagyon szép… Azt hiszem, mélyen a sorok mögé kell látni, és bizony érdemes is elgondolkodni a verseden… Köszönöm szépen az élményt!
Szeretettel: Mónika
Én is köszönöm Barackvirág!