Harmónia

Előttem állsz, a kezed felém még nem mozdul,
Szemeddel ölelsz, tekinteted szerelmet koldul
. Majd mintha varázsütésre, egyszerre lépünk közelebb
, Hogy összeforrjon ajkunk, a tüzünk csókokra kötelez.
S ahogy testünk egymásba olvad jussát követelve,
Szenvedély lángja emészti lelkünk, testünk örömét növelve.
Majd amikor lényünk jóllakott forró szerelemmel,
Fejem pihen válladon, s te karodba vonsz óvón, szeretettel.
Tökéletes pillanat, most teljes a világunk,
Harmónia dallama csendül fel, s ez több, mint amit álmunkban kívántunk