A kapukat? Be kell most csukni, ám nem fontos zárni.
Magunk elé nézve elkezdeni felfele látni,
és újra tanulni mászni. Úgy, ahogyan a bennünk
élő gyermek elindult egykor. Mert nem érdekelte,
hogy véres a padló, vagy van-e rajta elvakult bor.
Csak ment. Talán egy angyalnak szárnyán bukdácsolt lelke,
de, ha féltem várt rám. Az otthonom előtte nyitva.
Csak egy titkunk volt, csak ez, ami túlságosan ritka.
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! Megszólít ez a vers, sok találó érdekes képével. Mégis: harmonikus. Követ egy szigorú zárt logikát
Csak egy titkunk volt, csak ez, ami túlságosan ritka.
Klassz!
Üdvözlettel: én
Szia!
Köszönöm.
Ez majdnem azonnali fellángolásból született, de aztán, itt-ott, kapott egy kis simogatást.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Nagyon érdekes a cím és ötletes!
"és újra tanulni mászni. Úgy, ahogyan a bennünk
élő gyermek elindult egykor"
Remek sorok!
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
"és újra tanulni mászni. Úgy, ahogyan a bennünk
élő gyermek elindult egykor"
Gyönyörű sorok… Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
ÉS EZ.
"Talán egy angyalnak szárnyán bukdácsolt lelke,"
csodaszép!
Szép estét:sailor
Szia sailor!
Hálás köszönet ismét.
🙂
Szeretettel: Szabolcs