Makrancos tincseidet
Szívembe szőtte az ősz.
Gyöngy mosolyod szememben,
Csókod még számban időz.
Formák, színek, illatok
Szökkennek szárba bennem.
Csak azt kérdezem, mi ez,
Mi ez, ha nem Szerelem?
Vagy titokzatos álom
Csupán, mit nem ért senki?
Háromszáz kilométer,
Ennyi választ el, ennyi.
Háromszáz kilométer
És egy csúf depresszió.
Nem volt csók sem, hazudtam,
De rólad hazudni jó.
Mert képeidet nézve
Csak az interneten át
Töltöttem tincseiddel
Ezeregy hű éjszakát.
2009. nov. 17-18.
2 hozzászólás
Kedves Deepr!
A virtuális világban olykor valósággá válhatnak dolgok.
Tetszik a versed… Nagyon korhű.
Köszönöm, hogy feltetted…
300 km nem kevés, de nem is legyőzhetetlen.
Szeretettel: gleam
A kezdésed levett a lábamról.
Makrancos tincseidet
Szívembe szőtte az ősz.
Gyöngy mosolyod szememben,
Csókod még számban időz.
Nagyon tetszik.